Egyéb elnevezések:

„White Tail Acei”

Fekete jégsügér

Ajánlott akváriumméret: minimum 400 Liter

Méret:

hím/nőstény 16/12cm

Vízminőség:

Oxigéndús, igényes szűrésű akvárium, rendszeres vízfrissítés (hetente/kéthetente 10-15% vízcsere), kemény víz, magas KH értékkel (>8-9), pH 8,2

Étrend:

Vegetáriánus, érdemes magasabb Spirulina tartalommal rendelkező tápot biztosítani a rostos alapétrend mellé, ezen kívül kiegészítőnek gerincteleneket (Cyclops, Daphnia, Szúnyoglárva, utóbbi ritkábbanritkán).

Érzékenység:

Kiválóan turi a stresszt, a hőmérsékletváltozásokat, igen ellenálló faj, azonban közepesen érzékeny az etetésre, így ajánlott jó minőségu változatos étrend biztosítása.

Anyai szájkölto, a forgatás ideje kb 3 hét, köptetés 16. naptól probléma nélkül megoldható.

Akváriumi tartásra ajánlott nemi arány: 2/6, 2/7, 3/8, 3/9 csapathal!

2004 októberében Németországból egy barátom révén – kizárólag ritka malawiakkal és szaporításukkal foglalkozik – jutottam hozzá ehhez a ritkasághoz, ami mind kinézete, mind viselkedésmódja révén bármely malawi akváriumban unikumként megállja a helyét. Mikor barátommal annak idején beszéltünk a fajról, nem érdekelt különösebben, sajnos meglehetős gyenge fotókat küldött át róla, ráadásul az internet legzegzugosabb helyein is nehéz volt fellelni élethűnek érezhető fotókat róla. Mivel mind ritkasága, mind pedig a sejthetőéletmódja – azelőtt tartottam már aceiből a Msuli változatot – vonzó volt számomra, úgy gondoltam, hogy mindenképpen szeretnék beszerezni egy csapatot a halból.

Akkoriban már meglehetős sok sügerest ismertem Magyarországon, így próbáltam ezeknél érdeklődni az esetleges tartási tapasztalatokról. Nos ebben senki nem tudott segítségemre lenni, hiszen a halat sem nem látta közülük senki, sem pedig nem olvasott róla. Csak nem hagyott nyugodni a dolog, így hát a fővárosban található neves kereskedésben, és más tapasztalt, régóta afrikai sügereket tartó forrásokban is érdeklődtem. Sajnos a fajt nem ismertél, volt aki csak hallott róla. Nem kaptam információt nem hogy a beszerzési lehetőségekről és tapasztalatokról, de mindösszesen egyetlen személy tudott róla annyit, hogy fehér uszonyai vannak, ezt akkor látta, mikor belebotlott az interneten egy külföldi francia oldalon. Így hát a teljes ismeretlenség homályában, és megnövekedett izgalommal leadtam igényem 11db F0-ás példányra és vártam a példányok érkezését kis hazánkba – egy kollégám éppen akkor és arra járt üzleti úton, és szívesen segített-, hiszen más lehetőség nem adatott, csak Németországi barátomtól tudtam beszerezni, amit nagyon nem bántam meg.

Érkezéskor 4-5 cm-es kifakult – a 16 órás úton ráadásul 18 fokosra hűlt a vizük – riadt példányokkal szembesültem, amik semmilyen vonzó fajtajegyeket nem mutattak számomra. Az éjjel 11 órakor hosszabb felmelegítési és szellőztetési procedúra után beúsztatott példányok felett lekapcsoltam a világítást, hogy a lehető legkevesebb atrocitás érje őket, bízván abban, hogy mindegyiküket (11db) életben látom viszont a reggeli ébredéskor.

Ez így is történt, a halak szépen magukhoz tértek az éjszaka folyamán, és hevesen korzóztak csapatban az akváriumban ide-oda, immár szépen visszanyerve „színüket”, zavartalanul. Teszem a szín szót idézőjelbe, hiszen a fehéren lengő uszonyok mellett fakó középszürke színben pompáztak.

A következő hónapokban kialakult közöttük a dominancia sorrend, és a hímek kezdtek méretben szemmel láthatóan elnőni a nőstényektől. Ebben az időszakban talán a fejlődő szervezet igénye miatt rettenetes étkező orgiákat csaptak, etetéskor a halak lilás árnyalatú, rendkívül izgatott metálkék színezettel vetették magukat a táplálékfelhőbe. Ezt a fajta színelváltozást azonban csak etetéskor tudtam megfigyelni, udvarlásoknál nem.

A halak igen gyorsan fejlődtek méretben, mintha húznák őket, a velük nagyjából egykorú Pseudotropheus fajokat maguk mögött hagyva a méret tekintetében. 6-7cm-es méretben a táplálkozási őrületük fokozatosan alábbhagyott, fejlődésük lelassult, viszont a színezetük egyre inkább közelített a végleges állapot felé.

A következő hónapokban - körülbelül 7-8 hónapos korukban - a hímek a dominancia sorrend ellenére egyre többet kergetőztek, néhol komoly uszonyfeszegetések kíséretében. Ennek a folyamatnak a vége egy szomorú ámde annál sokkal érdekesebb és döbbenetes hét nap lett. A vezérhím a csapat másik 5 hímjét akkurátusan elkezdte hajtani, komoly stressz alá helyezve ezáltal őket. Az eltelt egy hét után a béke helyreállt, azután hogy naponta egy elpusztult példányt vettem ki az akváriumból. A csapatból így a végére egy vezérhím és egy béta hím maradt meg, miközben a nőstények maradéktalanul jelen voltak.

Hogy a történetnek ne legyen szomorú a vége, a következo 2 hétben 3 nostényem is beforgatott, minekutána a vezérhím különösebb ellenfelet nem látott, így biztonsággal leívhatott velük.A csapat azóta is a legnagyobb békességben leledzik, a halak elérték a kifejlett méretet, a nőstények megbízhatóan, és rendszeresen forgatnak. Ennek eredményeképpen számos (ezidáig több 100) ivadékra tettem már szert, amiket 4-5 cm-es méretig nevelek fel, és igény szerint természetesen más, ez iránt a halfaj iránt érdeklődőknek rendelkezésre is bocsájtok. Volt olyan köpetés, amikor 49db (!!! igazán ritkaság a mbuna sügereknél) példányt vettem el.

Az idők folyamán több halfaj lecserélődött már az akváriumban, de ezek mellett a pompás példányok mellett azóta is hűen kitartok, hiszen mind a Malawi tónak, mind pedig a mbuna törzsnek kitunő képviselői, és példái. Örömömre szolgál, hogy ennek a fajnak a kevés ember közül tartója vagyok, és hogy bekerült a köztudatba, valamint már több sügeres barát akváriumába is, akik azóta szintén a kedvenceik között magas rangon emlegetik őket. Tehetik is mindezt azért, mert semmilyen másik faj mellett nem kell szégyenkeznie, hiszen egy kifejlett példány szétterpesztett úszókkal igazán grandiózus látványt nyújt bármelyik Malawi-tavi biotópban. Viselkedésének, elevenségének, és változatos életmódjának köszönhetően ezt a halat véleményem szerint csak megszeretni lehet, egyetlen kihívás, hogy az embernek számolnia kell vele, hogy miután megszerezte, soha nem akar lemondani róla.

Mindazok érdekében, akiknek nincs lehetősége akváriumukban társítani ezeket a példányokat, a 2006-os év elején úgy döntöttem, hogy a győri állatkert 7000 Literes afrikai-sügeres medencéjébe adományozok egy 20 fős csapatot. Ezek a példányok azóta is kitartóan fejlődnek, növekednek, és az ottani élettérnek a díszét képezik.

.

 

Érdekességek és tanácsok:

A faj nevében található „acei” szó a latin nyelvből származik, az acer szóból. Jelentése éles, ami fogára utal.

Minden olyan sügeres kollégának ajánlom megfelelő társításba, akik úgy gondolják, hogy nem egy minden sarkon kapható fajt telepítenek bele akváriumukba, de mégis mozgalmas életű, eleven példányokat szeretnének tudni benne, amik a Malawi sügeres listákon mindig ritkaságnak számítanak.

Mint a kereskedelemben elterjedt rokona (Ps. spec „Aceii” Msuli), erőszeretettel részesíti előnyben az akvárium középsőés felső régióit mozgástér gyanánt.

Nem túl magas és áramvonalas torpedószeru teste igen formás és látványos jelenséggé teszi, amit csak fokoz a test alsó és felső részén ívelt testkontúr, ami a vezérhímnél erősebb, látványát még erőteljesebbé, robosztussá teszi.

A vezérhím formája a csapatból mindig a legfeltűnőbb és legerőteljesebb, az acei Msuli változathoz képest sokkal izmosabb, robusztusabb, tömzsibb hatást is kelt, noha legalább ugyanakkora méretű.

Mozgásigényük hatalmas, erőszeretettel bandáznak az akváriumban ide-oda, noha véleményem szerint ezt nem tanácsos a térigénnyel összekeverni. Fontos, hogy megfelelő méretu akváriumban (min. 400L) a felső két harmadban elegendő szabad tér álljon rendelkezésre, amit az alsó harmad elegendő számú tereptárggyal és sziklával határol.

Gyakran megvillantott méretes fehér uszonyainak (különösen a hát és farokúszó) látványa hosszú távon is élményszámba megy minden érdeklodő számára.

A testük sötét árnyalata az életkorukkal egyre sötétebb, és színnel telítettebb, 2 éves korban már a feketés szürkés árnyalat kifejezetten mélykék árnyalatba csap át (navy-blue).

Egész évben szaporodni képes, ivarérett kor után egyre nagyobb dombokat építenek az aljzatból, amit a hímek hosszú ideig, és kitartóan építenek/védenek. Nálam a vezérhím nem egyszer 30-35cm-es dombot volt képes akár egy nap alatt építeni, miközben még táplálkozni sem volt hajlandó.

A agresszivitása kifejlett korára mérséklődik, egyértelműen dominál a vezérhím az akváriumban még más fajok vezérhímei felett is, így kevés a kötekvésre hajlamos társhal a környezetében, ilyen alkalmakkor elég egy testtartás, vagy egy kis mozdulat, és a „műsornak” azonnal vége…

A vezérhím 1,5-2 éves korára hajlamos többször akár hosszabb idore is leválni a csapatról, afféle magányos farkasként hol visszalép rendet rakni, hol pedig az akváriumban általa erőszeretettel preferált szegletben foglalatoskodik.

A Malawi tóban Ngara közelében vízbe csúszott fák környezetében több ezer példányból álló hatalmas csapatok is fellelhetők.

Erőszeretettel fogyasztják az akvárium szikláin megjelenő bioréteget, ennél már csak egyet kedvelnek jobban, mégpedig az akváriumban található fatörzseken növekvő algákat

Ivarérettség idején a vezérhím agresszivitása számomra olyan meglepő és számító volt, hogy a faj végérvényesen belopta magát temperamentumossága miatt a szívembe (no persze azt már kevésbé kedveltem, mikor 2 hét alatt a versenyben levő 6 hímbol 4-től el kellett búcsúznom, lévén, hogy lelkük eltávozott az örök neonfény felé).

Noha fentebb az agresszivitását megemlítettem, el kell azonban mondanom, hogy nem tekinthető agresszív fajnak. A harcok nem rendszeresek, esetlegesek (noha ilyenkor 100% ban kitartó és győztes alkat). Melanochromis fajokkal ellentétben viselkedésének nem része a kihívó és támadó magatartás, a területvédelem.

Soha ne felejtsük, hogy elvileg a fő táplálékuk alga, ezért „húsos” étrend maximum hetente egyszer mértékkel javasolt! Rendszeresebb húsos eledel bevitele visszafordíthatatlan negatív eredményhez vezethet (bélgyulladás)! Így hát enyhén szólva mondhatjuk, hogy a húsos étrend meglehetősen káros tud lenni számukra.

Különösen kedvelik a friss, oxigéndús vizet, a rendszeres vízcseréket (akár 10-20%) hosszú időre emelkedett hangulatukkal és elevenségükkel hálálják meg, lehet a szűrés akármilyen jó, a vízfrissítés pozitív az életmódjuk és aktivitásuk szempontjából (a természetes élőhelyen is meglehetős sok patak, és folyó ömlik a Malawi tóba)

A természetben a 12/8 cm-es méretet érik el, de akváriumi körülmények között ennek a dupláját is elérhetik. Nálam 2,5 évesen a vezérhím az akváriumban 17cm, a nőstények 12-14cm méretet érnek el.

A hímek és nőstények legkönnyebben a viselkedésük alapján különböztethetok meg, fenyegetettség, kihívás, más fajok domináns egyedinek közeledtére a hímek szinte azonnal tüntetőleg lépnek fel, uszonyaikat szétterpesztve, felemelve úsznak lassan, vagy lebegnek a vízben. Harcot ritkán provokálnak más fajokkal, de az agresszióra gondolkodás nélkül, és igen határozottan, nagy vehemenciával válaszolnak (agresszívabb fajok - pl. Cynotilapia – erőszakos fellépései esetén azok területén is mindig győztesen kerültek ki).

Nyugodtabb időszakban a hímek és nőstények megkülönböztetése nehezebb, kifejezett törvényt nem lehet kimondani rá, hiszen mind színezetük, mind pedig kinézetük hasonló. A nőstények uszonyainak fehérsége érzékelhetően nem annyira feltunő, és noha az anális úszón levo ikrafoltok náluk is megtalálhatók, mégis azt mondom, hogy az egyik legjobb megkülönböztetési „módszer” az, hogy a nőstények ikrafoltjai sárgásabbak, világosabbak, nem annyira narancsos és mély árnyalatúak mint a hímeké, amik határozottabban érzékelhetők.Ezen kívül persze még ott van ivarnyílásuk közötti különbség is... ( :o) ).

A nőstény egyedek szelídebb viselkedésűek, általában a csapat mozgásában a hátsó szekcióban vesznek részt, forgatáskor az akváriumban magányosan különválnak, megkímélve ezzel magukat a vezérhím erőteljes zaklatásitól. Ezzel elérhetik, hogy mindennapjaikat óránkénti egy pajzán fogócskával kihúzzák. Ellenkező esetben a hím zaklatásai miatt a nőstény hajlamos elnyelni az utódokat. Az általam tartott (a generációjuk és genetikájuk friss volta miatt is gondolom nagyon erős az ösztönük) nőstényeknél többször is megfigyeltem már, hogy a kicsiket szájukban hajlamosak akár túlhordani is, sőt arra is volt példa, hogy a 38. napig a nőstény nem engedte kis a kicsiket féltésből. Ilyen erős anyai ösztön esetenként természetesen azt eredményezte, hogy a kicsit szájában idővel megfogyatkoztak, szabályosan éhenhaltak.

Érdekességképpen tudom még megemlíteni, hogy volt olyan forgatás, amikor a nőstényt a 26. (!!!) napon köpettem ki, de még ekkor is 42 tökéletes kishalhoz jutottam. Érdemes a 17-20. napon megtenni a köpetést, ekkor már szikzacskó nélküli bátor kis öntudatos egyedek jönnek a világra, amik a nevelőakvárium különböző szegleteiben már magányosan is kalandoznak. 2 hetes ivadékoknál megfigyeltem már olyat is, hogy szabályosan verekedtek, dominanciahrcot folytattak egy sziklarepedés előtt... A nőstény méretétől a számuk 27 és 49 között váltakozott.

2007.10.13.